Gradus-mester feljegyzései 21. rész – találkozások a vonaton

Kedves Mester! Miért nem írt az utóbbi időben? Ma például Buda visszafoglalása kapcsán szívesen olvastam volna Öntől.

— Nem tudok újat mondani, csak azt, amit a témához jobban értők nálam már jobban összefoglaltak.
— De kell, hogy mindig újat mondjunk? Nem elég, ha egy kérdésre más szempontból nézünk rá?
— Gondoljon csak bele, hogy a tanárok mást sem csinálnak csak ismételik évről évre ugyan azt. (A lényeg, például Buda elfoglalása nem változik). Ma egyébként éppen százhetvenötödjére mondtam el, hogy milyen igazán nagy siker volt 1849 május 21-e, amikor a honvéd csapatok Görgeivel az élen visszafoglalták az osztrák hadseregtől Buda várát. Viszont akárhányszor elismétlem mindig valami másra leszek figyelmes. Egyébként a pestbuda.hu oldalon és a BBC History magazinban is remek összefoglalásokat lehet olvasni a kérdésről. Hermann Róbert professzor a cikkében például rávilágít arra, hogy „ha az ország külfölddel is el akarta ismertetni a függetlenséget, mielőbb szabaddá kellett tenni a fővárost.”
— Ez már most egy sor diplomáciatörténeti kérdést elindít bennem, amiről olyan keveset hallani e téma kapcsán. Mégis egy magyarázat lehet arra, hogy miért cselekedtek így a vezetők és mi foglalkoztathatta őket.
— Minél többet beszélünk egy témáról, minél mélyebben foglalkozunk vele évről évre, megvan az esélye, hogy jobban megismerjük.

A vonaton. (A képet a Kelenföldi vasútállomáson fozóztam – az aluljáró festését Zelena Veronika, Balogh Attila és Lázár Vilmos készítették.) 

Hozzászólás