“Jó a határba lenni, dolgozni, viszi a vágya az embert kifele. Ez a legkedvesebb munkám, ebbe születtem, ebbe nyőttem, ebbe szeretnék megmaradni míg élek.”
Orbán Ferenc, Átány
Anyai ágon dédszüleim még a mezőgazdaságból éltek. Paraszti gazdaságot működtettek Héregen tehenekkel, lovakkal, földet műveltek, szállítás-fuvarozást vállaltak és közel 3 hektáron termett a szőlő.
A hagyományos paraszti gazdálkodás 1952-ig működött. Akkor – már második nekifutással – erőszakosan is bevitték a gazdaságokat a TSZ-ek be. Korábban a dédszüleim udvara a legmodernebb mezőgazdasági technikával dolgozott. Ügyeltek a korszerű gépek beszerzésére. A cséplőgép, a vetőgépek, a szelelő ma is ott áll, ahová 1952-ben letették őket.
A gazdasági udvarban folyamatosan voltak állatok az elmúlt 70 évben is. Tehenek, lovak, később már csak kecskék, nyulak, baromfi. Ma körülbelül száz tyúkot és ugyanennyi víziszárnyast (kacsát) tartunk.
2021-ben váltottam ki tyúktenyésztésre, tojás árusításra és szőlő árusítására az őstermelői engedélyt.
2022. február 10-én elvégeztem az Aranykalászos gazda tanfolyamot.
Célom, hogy az 1921-ben felépített, hagyományos paraszti gazdálkodási formában működtetett udvart továbbra is fenntartsam, működtessem, megőrizve ezzel a helyi hagyományokat, és azt a minőséget állítsam elő, ami másfajta termelés mellett nem lehetséges. Amikor fűszeresen csíp a retek, aranysárga a tojás, és ízletes a friss zöldségekkel teli tyúkhúsleves.
Juhász Zoltán András 