
Augusztus 20-a margójára. Beöthy volgai lovasa a „A magyar irodalom kis tükré”-nek első lapjairól lép elénk. Az irodalomtörténész, esszéista a magyar típust valamikor a millenniumi ünnepek idején, a 19. század végén írta le így. Mára a nemzetkarakterológiák érvényüket vesztették, bár valahol Beöthy magyarságképe, lovas szimbóluma végleg belénk ivódott. Gondoljunk csak a Fehérlófiára, Ady eltévedt lovasára, Papp Tibor Pogány ritmusaira vagy Nagy László paripáira. 2019. augusztus 20-án István király lovasszobra előtt álltam meg. A Mátyás-templom mellett a lovasember nyugodtan áll és figyel. Sasszemével végigtekint a végtelennek tetsző síkon, amelynek minden részletét élesen megvilágítja a nap fényes korongja…