Aquileia már a rómaiak idején fontos kikötő és város. Az egyik első- és legfontosabb keresztény központ. Az oszlopok a fórumra (piactérre) emlékeztetnek. Az egykori teret kettévágta az autóút.
A környező földeken pedig – ahol valamikor gabona és szőlő termett – ma öntözéses csatornákkal kukoricát termesztenek. Le is aratták tegnap. Meg szőlőt persze. A képen egy Same-traktor látható munka közben, füvet nyír.
Az egykori piactól három perc séta alatt elérhető a kikötő kapuja. A nyílt tengertől messze, különleges gátrendszerrel oldották meg a kisebb-nagyobb hajók ki- és bepakolását.
A kikötő mellett elvezető úton egykori fogadalmi oltárokatat és monolit kőtömböket, különböző oszlopfőket láthatunk. A kőtömbökön latin felirat, az oldalaikon faragás. Az oltárokat a rómaiak akkor állították, amikor egy kérésüket az isten teljesítette, s a feliraton meg is találhatjuk, hogy melyik istenről és milyen kérésről volt szó az adott oltár kapcsán.
A kőtömbön aprólékos faragás, az egyik oldalán virágmotívum, a másikon, mintha a Seuso-kincsek egyik boroskancsóját látnánk.
A római köveket is felhasználták az Aquileai bazilika építésénél. Bár lehet, hogy a támfalakat később építették, bennük feltűnően sok az “újrahasznosított”, faragott kő.
A templom hátsó bejáratát nem kőoroszlánok, hanem egy macska őrzi, kötelességtudóan.
Juhász Zoltán András 