A komáromi monostori erődhöz hasonló látvány fogad bennünket Palmanova kapujánál. Csak itt egy egész város rejtőzködik az erőd falai mögött. Három szűk kapun keresztül lehet az autókkal ki és be közlekedni.
Az erődvárost a 16. század végén építette Velence a Habsburgok és a törökök ellen. A csillag alakú erődrendszer a korszak hadászati csúcstechnikájának számított. Az egyenlő szélességű utcák minden irányból a hatalmas főtérre vezetnek.
A főtér valóban kicsit túlméretezett, ugyanis eredetileg még nagyobb erődváros, sőt erődrendszer szerepelt a terveken, s a főtér ennek a méretéhez igazodott.
Látható, hogy 10 perc sétával bejárható az 5000 fős kisváros. Kísérteties csönd van az utcákon.
De ki is akarna egy erődbe költözni? Erre már a 16. századi (had)mérnökök nem gondoltak. Hiába épültek fel a luxuslakások (melyeket igen olcsón kínált Velence), senki nem akart beköltözni. Az alsó üzlethelységeket kereskedőknek adták volna el, de azok is üresen maradtak… Végül mégiscsak benépesült a kisváros, de hozzájárult az is, hogy az amnesztiában részesült foglyok kaptak lakásokat. Egy érdekes jelenség alakult ki: Palmanova, egy város közösségi élet nélkül.
Az álmos kisváros utcájának egyik házán egyszer csak Márk evangélista jelképére bukkantam.
Szent Márk kultusza erősen él a térségben (lásd tegnapi poszt).
A vár falain három túraútvonal vezet végig. A képen a csillag-forma egyik “sarkát” látjuk.
Régi kaszárnyaépületek húzódnak a városfal belső peremén. Egyelőre szigorúan tilos a belépés. Talán egyszer megnyílik a múzeum is…
Juhász Zoltán András 