Gradus mester feljegyzései – 9. rész

Az új „Szomszédok”, legalább is, ami a népszerűségét illeti, biztosan a „Mi kis falunk”. Sokan szeretjük az eltalált karaktereket, a hiteles alakításokat. Egy sorozat, ami áthidalja a generációs szakadékot is… Milyen érdekes, hogy a filmbeli Pajkaszegnek nincs temploma. Pontosabban a kultúrházat használja a helyi katolikus gyülekezet. Pedig a legtöbb falu és közösség történetét a templomok “mesélik el”. Borbély Szilárd a havasokról Erdélybe költőző ortodoxokról írja a Nincstelenek című regényében, hogy “Csak a kicsi fatemplomukat hozták magukkal”. Mindig megrendít ez a rész, a közép-európai sors összefoglalója ez: a fatemplomocska gerendáit a vállukon cipelő parasztok, a Kálváriát juttatják eszembe. Milyen fontos és nélkülözhetetlen volt ezeknek az embereknek a templom. “Nem kellett otthagyniuk semmit, – folytatódik a regény – mert nem volt semmijük. Csak a kicsi fatemplomot szedték újra szét, amelyben nem volt egyetlen vasalkatrész se. Se ácskapocs, se vasszeg, se csavar. Minden fából készült abban. Azt hozták magukkal. Azt állították fel itt a szomszéd faluban.” (162.)Héregen van két templom, ami a közösség történetét is kifejezi (az Imelyről betelepült katolikusok és az ágói reformátusok). Csabdin pedig – meglepő lesz a szám, mert a falu akkora mint Héreg – 4 templom van. Ebből kettő katolikus egy református és egy evangélikus. Ide látogattunk el.A legérdekesebb az egyik katolikus. Nincs se tornya, se teteje. Valójában csak égnek meredő kőfalak. Egyszer Révfülöpön voltam egy hasonló templomban, alkonyatkor, áhítaton. Közben elkezdett szakadni az eső… a gyertyák elaludtak, de esernyők alatt, a falak mellé húzódva végighallgattuk. Persze csurom vizesek lettünk, de nagyon szép emlék maradt… talán egyszer Csabdin is tartanak még ilyet. (Eső nélkül)… Azért megjegyzem, hogy ezúttal is a fekete gomolyfelhők kergettek bennünket haza a kerékpárúton, mielőtt jobban felfedezhettük volna a falut.