Néz, de nem lát – Honismereti kiadványok

„Nincs ezen semmi néznivaló”-mondjuk sokszor, és érezzük a mondatban a rosszallást. De azt is mondjuk, hogy „Sok erre a látnivaló”. Sokszor nézzük meg a látnivalókat, anélkül, hogy valóban meglátnánk az értékeiket, szépségüket, egyediségüket, és hazavinnénk magunkkal egy darabot belőlük.

Hazavinni persze nem azt jelenti, hogy zsebretenni, vagy a táska alján elcipelni. Persze van erre is példa. Kiss István ferences szerzetes, egyik utazó példaképem, leírja, hogy az 1700-as évek végén, amikor Jeruzsálembe utazott, megdöbbenve szemlélte, hogy a keresztény zarándokok letördelik a követ, amelyről úgy tartja a hagyomány, hogy Jézus lábnyomának formáját őrizte meg, és hazaviszik szuvenírnek…

“A kápolna ajtaján bémenvén, jobbra az ajtótul az Úr Jésus Kristusnak lába nyoma vagyon a kemény kősziklába, mint valami puha viaszba. Mert innét csudálatossan tanítványinak láttára a mennyben felmenvén, mind a két lábainak nyomait a kő-sziklán hagyta örök emlékezetül, hogy tiszteltessenek a világtól. Midőn mennybe felméne éjhszak és napnyugat között volt artzal fordulva, amint az ő bal lábának nyoma nyílván jelenti. Az jobb lábának nyomát az törökök a Salamon templomában vitték és ott olly nagy tiszteletben tartyák, hogy nagyobb épségben vagyon mint a keresztényeknél, mivel ezek a nagy buzgóság miatt sok darabotskákat már kitördöstek belőle. De most tellyességgel nem szabad, éppen meg nem engedik a törökök.” (forrás: Jeruzsálemi utazás. Páter Kiss Istvánnak Jeruzsálemi utazása.)

Egy jó idegenvezető szinte észrevétlenül hívja fel a figyelmünket a táj jellegzetességeire. Egy jó kirándulás után nem csak képek maradnak az emlékünkben, hanem érzések, illatok, ízek, hangulatok. Egy ilyen felfedezést segítenek – mostmár országszerte nagyon sokfelé – a honismereti kiadványok.

Színes, játékos felfedezőútra hívják a kirándulókat, melynek során felfedezhetik a rejtett utcákat, azokat a nevezetességeket, amelyeket a kirándulók nagy siettségükben elmulasztanak megnézni.

Az izgalmas felfedezőúthoz ma már egyre több helyen készülnek kiadványok. A helytörténeti- honismereti kiadványok szerkesztőinek pedig konferenciája is van. Erről számolok be a Honismeret folyóirat 50! évfolyamának első számában. Aki pedig szeretne megismerni egy csokorral ezekből a kiadványokból, az olvassa el a cikket a folyóiratban, vagy online.

Hozzászólás