Tegnap a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában (kőtár) tartotta éves közgyűlését és idei első elnökségi ülését a Honismereti Szövetség. Különös hangulata van a teremnek, középen a balácai római villából származó padlómozaik látható, én pedig a Scaevolát ábrázoló kőoltárral ültem szemben.

Megtisztelő feladat, hogy a délelőtt 10 órakor kezdődő közgyűlés megválasztott a Szövetség titkárának. A feladatom lesz a szövetség ügyvitele, az éves rendezvények szervezése, kapcsolattartás a tagszervezetekkel.
A Szövetség úgynevezett “ernyőszervezet”, azaz a honismerettel, helytörténettel foglalkozó egyesületeket fogja össze. Ez azt jelenti, hogy megyei egyesületek a tagjai (tagszervezetei). A megyei szervezetek a gyűjtőszervezetei a további helyi egyesületeknek is.

A Honismeret kutatja az ősök, a helyek történetét, hogy az ismeret birtokában átgondoltan és tudatosan kezdjünk jövőnk formálásába. Úgy gondolom, hogy a tágan értelmezett honismeret, a személyes történelem ismerete adja meg, hogy a történelem kötelezően megtanulandó ismerethalmaz, vagy eseménysor helyett személyes történetünk legyen, azt magunkénak érezzük és általa megértsük a múltat és cselekvőként formáljuk a jövőt.
