A komáromi Csillagerőd
“Másolat mentése”
Ma a felújított Csillagerődbe látogattunk az egyik osztályommal, ahol nagyszerű idegenvezetőnk, Gálik Attila vitt végig bennünket az erőd történetén, majd a Szépművészeti Múzeum gipszmásolatainak kiállításán. Érdekes az a korszak (19. század), amelyben ilyen fontosnak tartották, hogy a legnagyobb szobrászati alkotásokról másolatok készüljenek. Nem csak szobrászati értékük miatt, hanem a 19. század emlékeként is különlegesek ezek az alkotások, amelyeket a rendkívüli fénytechnikának köszönhetően kiváló megvilágításban helyeztek el, ezáltal olyan részleteket emelnek ki, amelyek egyébként nem láthatók, és nagyon szépen fotózhatók.
A gipszmásolatok eredetileg a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokában álltak, de miután azt a háborúban találat érte, 70 évre bezárták. Ma a Román Csarnok újra a régi, de a gipszmásolatok is megkapták új helyüket a Csillagerődben, ahol egy a Román Csarnok térhatását visszaidéző csarnokot építettek a számukra.
Nagyon örültem amikor a tanítványaim a korszakok között összefüggéseket, kapcsolatokat kerestek és azt valamifajta fejlődési pályaként látták. A kiállítás tényleg alkalmas arra, hogy az ókortól elindulva a késő reneszánszig áttekintsük a művészet alakulását. Megfigyelték, hogy a kiállított alakok, mintha egyre merészebben mutatnák be az emberi testet, egyre élethűbbek. Érdekes volt látni a folyamatot, hogyan jutott el az archaikus művészet a görög klasszikus koron át a hellenizmusig, és mindez hogyan köszönt vissza a reneszánsz idején.
A birkózók szobrát emelték ki ezzel kapcsolatban. A múzeum leírása a szoborról:
“A küzdő felek pankrationban mérik össze erejüket – ez a mai küzdősportok közül az MMA-ra, a kevert harcművészetre hasonlít leginkább. A két kidolgozott izomzatú férfi piramis formájú kompozícióban fonódik össze. A felül lévő birkózó áll nyerésre: hátracsavarja ellenfele karját, és a földre szorítja. A római szobor mintaképe a Kr. e. 3. században készülhetett; nem tudjuk, ki volt az alkotója. Anyaga bronz volt, erre utal a gipszmásolat bronzhatású festése.”
A múzeum különlegessége, hogy lehetőség van a szobrokat olyan perspektívából megnézni, ahonnan egyébként az nem lenne lehetséges. A legszebb példa erre Verocchio 11 méter magas lovas szobra, (Bartolomeo Colleonit ábrázolja) amelyet három különböző szintről lehet megcsodálni. Persze csoporttal aligha lehet bejárni ezt a nagyszerű kiállítást, hiszen mindenkit más-más korszak, más-más műalkotás fog meg. Érdekes játék kipróbálni, hogy a kiállított műremekek közül mennyit ismerünk elsőre. Aztán évről-évre visszatérni, hogy mennyit fejlődtünk a kultúránk ismeretében, hiszen itt minden szobornak, minden műalkotásnak egy nagy története van.
A genius loci
Ahogy a szobroknak, az erődnek is megvan a maga története. Gálik Attila erről is nagy pontossággal beszélt a diákoknak.
„Az idő nem áll meg, az ellenségek váltják egymást”
Már a 10. században földvár állt Komáromnál a Duna partján. Az erődítmény átvészelte a tatárjárást, ezután IV. Béla erősítette meg kőfalakkal. Király is született itt, ugyanis Zsigmond lánya, 1440-ben itt szüli meg V. Lászlót. Bonfini megemlíti, hogy Mátyás idejében nagy és fényes palota állt Komáromnál, ami a király kedvelt vadászhelye volt. (Úgy látszik, Mátyás, bármerre járunk az országban, mindenhol vadászott, itatott, vendégeskedett és mindenhol van egy hozzá kapcsolódó történet… érdekes).
A török korban újra szükség volt az erődépítési munkára. A várat 1546-ban megerősítették, de alig készült el, a legrendíthetetlenebb ellenség, a természet, a megáradt Duna elmosta (hasonlóan 1782-ben is, 1763-ban pedig földrengés pusztította). Reméljük, hogy a legújabb építészeti, statikai megoldásoknak már sikerül kiküszöbölni az árvíz, a talajvíz, a földrengések veszélyeit. A török korban Bécs elővédjének számított az Érsekújvár-Győr-Komárom vonal, így fontos stratégiai szerep jutott a várnak.
Árvizek és árverezések
Az 1782-es árvíz után II. József bezáratta az erődítményt, ezután árverezték. Ezt követően, földrajzi-stratégiai fekvésének köszönhetően a Monarchia időszakában vált újra stratégiailag kiemelten fontos ponttá. A Monarchia legnagyobb erődrendszere 200 ezer katona befogadására lett volna képes. (Persze ezt a számot sosem közelítette meg az itt állomásoztatott csapatok száma).
A hátultöltős ágyúk hadászati forradalma
Az 1848-49-es szabadságharc alatt is folytak az építkezések. 1850-től 21 éven keresztül építették a Monostori erődöt. Sajnos, úgy tartják, mire elkészült, hadászatilag már elavulttá vált, hiszen megjelentek az elöltöltős ágyúk mellett, a hátultöltősek, amelyek már képesek voltak nagy károkat okozni az erődben.
A Csillagerőd szerepe a dunai vízi folyosó védelme volt. A Duna két partján így Dél- és Észak-Komáromban is, már a 16. században hídfőt építettek, amelynek szerepe a hajóhíd védelme volt.
1944 azonban az erőd történetének legsötétebb éve volt: a deportálások előtt ide hurcolták és itt gyűjtötték a cigány és zsidó embereket. Majd a szovjetek Európa legnagyobb lőszerraktárát rendezték be a Monostori erődben. A Csillagerődben 1991 után 2005-ig káposztasavanyító üzem (is) működött.
Az erődrendszer története önmagában is érdekes. A másolatok bejárása pedig az egész világtörténelemre nyíló perspektívát ad. Egyszer nem elég látni…
Juhász Zoltán András 