Kertész Imre filmjei
November 10-én este az oroszlányi Hölgyklubban Forgács József kérdezte Kertész Ágnest édesapjáról, Kertész Imréről. (Nem azonos a Nobel-díjas íróval). Imre bácsi − ahogy Oroszlányban emlegetik − filmre vette a 60-as 70-es 80-as évek bányászvárosát, képkockái hiánypótló kordokumentumok. Ajánlom a Kádár-korszak tanításához minden történelemtanár kollégának. A videókat Forgács József és Kertész Ágnes teszik közzé az Idővándor youtube-csatornán.
Kertész Imre saját készítésű dunai csónakjában ülve ad interjút. Lánya, Ági mesélte róla: “mindig többre vágyott: látni akarta a világot”.
Néhány, a nevéhez fűződő kezdeményezés: vasútiskola, diákköztársaság, (még a Csongrád megyei évekből, itt volt tanító a tanyavilágban) dunai kincskeresés, turista szakosztály és persze a film (szerencsénkre már a Komárom-Esztergom megyei években).
Imre bácsi egyik kameráját az érdeklődők kézbevehették. Persze a professzinális jelenetekhez sok más eszköz kellett: lámpák (reflektorok), kocsin tolt kamera, tekercsek és még sok más filmes berendezés.
Elsőre feltűnik a filmekben a művészi jelenetkomponálás. A szokatlan látószögek professzionális operatőri munkára, a filmek tempója nagyon jó érzékű dramaturgiára vall.
Minden filmjében szerepelnek gyerekek (játszó, focizó, futkározó vidám gyerekek, karon hordott, vagy bicikliző kisbabák – a jövő).
Forgács József kérdezte Kertész Ágnest Imre bácsiról, a filmezésről. A rendezvényt először 2022-ben rendezték meg, de egy évvel később ismét megtelt az oroszlányi Hölgyklub résztvevőivel a vetítés.
Imre bácsi május 1-i felvételeiből készült összeállítás végén a közönségből mindenki a szomszédjára néz, elmosolyodik és azt mondja: de jó volt! Szól ez talán kicsit a múltnak is, a fiatalság emlékének, de szól Kertész Imrének, aki olyan művészien rögzítette celluloid-szalagra a képeket, úgy komponált meg jeleneteket, hogy a mai napig élővé, életközelivé és “emberarcúvá”, átélhetővé tette a múltat. Munkássága, a tevékenységeihez való alázata példa lehet a számunkra, életművének megőrzése és archiválása pedig örököseinek a feladata, akik felelősséggel és hozzáértéssel láttak munkához. Köszönet illeti ezért Forgács Józsefet és Kertész Ágnes, akik hozzáférhetővé teszik a számunkra a felvételeket.
Juhász Zoltán András 