Megfontoltság kell a háborúhoz

Tegnap az igehirdetésen hallottam: “Tanácskozás során születik a jó terv, és megfontoltság kell a háborúhoz.” (Péld. 20, 18.). Több mint kétezer éves bölcsesség. Nem sokkal később olvastam Richelieu bíborosnak (1585–1642) a sorait egy tanulmányban:

“A történelem sokkal több olyan hadseregről tud, amelyet a szükség és a zűrzavar bomlasztott szét, mint amit ellenségeik erőfeszítései tettek tönkre, és jómagam voltam szemtanúja annak, hogy minden vállalkozás, amibe az én időmben fogtak, egyedül emiatt bukott meg.”

A tanulmány a háborúnak olyan oldaláról szól, amit a civilek sosem látnak és talán a legtöbben bele sem gondolunk, hogy mennyire fontos és alapvető feladatok jelentik a kora újkorban (és talán később is) a hátteret a csatához. A harc csak a felszín, a hadseregek tevékenységének 1%-a. Mégis mindenki erről az 1%-ról beszél. A többi: élelmezés, felfegyverzés, a hadsereg mozgatása, ruháztatás és egészségügyi ellátás. Ezeknek a háttérfeladatoknak a működése biztosíthatja csak igazán a sereg sikerét.

Persze a példázatból nem csak a háborúra, hanem saját életünkre is gondolhatunk. A tervezés, az alapozás és a tanácskozás fontosságára. Faludy György sorai jutnak eszembe és a szalmaláng-lelkület, ami az élet annyi területén jellemző:

a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.

Faludy a forradalomról beszélt. Eszembe jut a SWOT-analízis, ami talán a legegyszerűbb módja az átgondolt tervezésnek. (A főiskolákon, egyetemeken, gazdasági területen régóta használják). Érdemes használni. A képen egy gazdasági modellhez készült elemzés váza látható, ami tetszés szerint alakítható.

Erdei Ferenc mondta, hogy a szociológia “szömérmetlen tudomány”. Úgy érzem, hogy az elemzésben is a legnehezebb szembenézni a valósággal, a lehetséges veszélyekkel és gyengeségekkel. Sokszor ebben más véleményét is érdemes kikérni, mert a saját magunk alkotta képben nem látjuk meg a hibákat.

Különösen fontosnak tartom a tervezést a pedagógus pályán. A tanítási gyakorlatom során az egyik legélvezetesebb és leghálásabb feladat volt, amikor a diákokkal közösen terveztük, “alapoztuk” meg a félévet. Erre szántam a két bevezető órát. A közösen hozott szabályok betartásába mindenki érdekelt és ez nagyban megkönnyítette az egész éves munkát.

Hosszasan lehetne tovább szőni a gondolathálót a megfontoltság fogalma köré a különböző területekről vett példákból. Talán régi nemzetkarakterológiákban arra is lehetne forrásszövegeket találni, hogy a magyar szalmaláng-lelkületű, míg a német, vagy osztrák a hosszasan tervező, átgondolt típus. De ebbe most nem szeretnék belemenni.

Visszakanyarodom inkább a kezdeti gondolathoz, a megfontoltsághoz. A fogalmat értjük, talán meg is jelenik előttünk egy megfontolt ember vagy “példakép”, aki enyhén hunyorító szemével gondolkodik, tervez. Megdöbbentő, hogy Jézus tanítványai, amikor azt gondolták, hogy megfontoltan cselekednek (szokásoknak, előírásoknak megfelelően), és ezt a viselkedést várták volna el a mesterüktől is, épp az ellenkezőjét tapasztalták meg. Hogy mikor mit jelent a meggondolt cselekvés, azt talán éppen ezekből a történetekből, Jézus tanításain keresztül ismerhetjük meg.