Kiskorom óta csodálom a Bibliában azokat a szereplőket, akik takarékos gazdák, jó sáfárok. Eszembe jut József története. De János evangéliumában (6, 12) is olvashatunk a gazdaszemléletről “Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.”
A jó gazda képe a keresztény kultúrában a Biblián alapul . A fenti mellett még számos helyen olvashatunk a jó sáfárról, a szőlőmunkásokról és lehetne folytatni a sort. A mindenre ügyelő és mindent hasznosító tulajdonosi, ökonómiai attitűdnek vallási-hitbeli motívumai vannak.
A legelső gazda-történet pedig az Éden-kertjében játszódik. Milyen szép, hogy a magyar nyelv a földművelésre nem munkaként tekint. Nem azt mondja, hogy munka a földdel, hanem művelés. A művelés szóban pedig benne van a gazdaszemlélet. Benne van, hogy a gazda várhatja, hogy befektetése, az elvetett mag kicsírázik, kikel, szaporodik. A föld minősége pedig a gondos művelés mellett folyamatosan javul. A Bibliai gazdaszemlélet alapja és ez alapján a jó gazda alapelve éppen az elég gazdaságetikája. Nem az egyéni jólét hajszolása a célja a bibliai gazdáknak, hanem a közjó elérése a cél.
Levente Péternél olvashatunk a magatartáskultúrában használt fogalomként a gazdaszemléletről. Érdemes a Túlélőtréning című kötetéből informálódni és inspirálódni.
Az érem másik oldala, hogy az “átkosban” a kulákokat ért egyik vád volt, hogy mindent hasznosítanak és mindenből hasznot hajtanak. Mindkét rendszer (a Horthy-korszak és a Rákosi- majd Kádár-korszak) használta és kihasználta a gazda kifejezést, egészen más értelemben, más felhangokkal.
Ma a Nemzeti Múzeum Expo-kiállításán jártam és lenyűgözött Ferenczy Noémi falikárpitja, Teremtés a címe. Kilenc jelenete a mindenséget ábrázolja, és benne az alsó sor középső jelenetében teremtés koronáját, az embert, a jó gazdát.
Juhász Zoltán András 