Az idő rohan, kevés időm van írni, számos látnivaló vár még ránk, ezért hevenyészett feljegyzéseimet teszem közzé, amelyekből majd talán egy egész kép összeállhat, ha lesz egy kis időm formálni a szöveget.
A-válasz:
Elindultál Częstochowa felé. A város neve összetett szóból áll. Często, azaz ‘gyakran’ és chowa ‘eltűnik’: gyakran eltűnik. A nevet azért kapta, mert a város igen gyakran ködbe burkolódzik. Sajnos utad során te sem látsz az orrodnál tovább a nagy köd miatt, így nem találod meg a Fekete madonnát sem, de ami ennél sokkal rosszabb, a hegyeken folytatva az utat az autó fékje bemelegedett, felforrósodott és füstölni kezdett. A városban félre kell állnia a vezetőknek és keresni egy szerelőt. A autószerelő-mester azt mondja, két nap kell, hogy megjavítsa, így kénytelen vagy szállást keresni. Mivel a városban nincs szabad hely, vissza kell fordulnod Krakkóba. Az utat viszont taxival kell megtenned. Vesztettél 20000 zlotyt és két nap időt. Kezd újra a július 19-i bejegyzéstől.
B válasz:
Bátor vagy, vállalkozol a hosszú útra, sikeresen megküzdöttél a hosszú távolsággal. Folytathatod Gradus-mesterrel az utat. A jutalmad egy pihentető éjszaka Varsó városában.
Kipihentük magunkat és új erőt nyertünk. Este, amikor elindultunk Varsó felfedezésére, azonban nehéz döntés elé kerültünk, számos kirakodó, árus volt a főtéren, akik plüssöket, barbibabákat kínáltak a gyékényről. Vajon a diavetítőt vagy a plüssludat válaszd? Olvasd el figyelmesen a jegyzetet és dönts helyesen, hogy melyiket vásároljuk meg és merre folytassuk az utunkat.
Ossow, a „visztulai csoda” helyszínére látogattunk. 1920 augusztusában itt ütközött meg a “vörös” csapatokkal a lengyel – főleg önkéntesekből, 14—16 éves fiatalokból álló – sereg. Magyar lőszerszállítmány is érkezett, ami hozzásegítette a hősiesen küzdő lengyeleket a győzelemhez. Erre emlékezik meg a múzeum falán 2013-ban állított emléktábla is. A magyarok mellett a franciák, amerikaiak is segítettek, a románok pedig átengedték a szállítmányokat. Ennek emléke szintén egy-egy elhelyezett tábla.
Hősiesség, hit és kitartás, ami a lengyeleket a győzelemhez segítette. Valóban csoda, hogy a lavinaként Nyugat felé meginduló vörösöket sikerült megállítani Varsó alatt. A csatában harcolt és elesett önkéntesekre, fiatalokalra is emlékeztünk a csata helyszínén és arra a 27 esztendős Skorupka atyára, aki kereszttel a kezében ment, fegyver nélkül a hősi halálba, ezzel is vezette a csapatokat a győzelem felé. Úgy, ahogy Erdősi vezette a magyar csapatokat az 1848-48-es szabadságharcban a Branyiszkói-hágónál. – tette hozzá vezetőnk és kalauzunk, Engelmayer Ákos volt nagykövet. Az osow-i múzeum igazgatója Krysztof Jaszczak elmondta Józef Haller tábornok történetét, aki a legenda szerint gyűrűt dobott a tengerbe, a másikat pedig újjára húzta. Lengyelországot újra összeházasította a tengerrel.
Ossow után a Pilsudski múzeumot néztük meg. Egy ember történetét mutatta be a kiállítás, akinek az élettörténete révén egész Köztes-Európa 20. századi története elmesélhető. Monumentális, látványos gyűjtemény, hatalmas kiállítóhely.
Innen délután érkeztünk vissza Varsóba. A belváros, centrum felfedezése sem maradhatott el. Itt találkoztunk az éjszakai árusokkal, akik portékájukat “gyékényről”, pontosabban ponyvákról árulták a főtéren. Újabb választás elé érkeztünk. A kérdés:
A-válasz: Válaszd a diavetítőt és merülj el egy történelmi csoda világában.
B-válasz: Válaszd a hatalmas plüss ludat és végre jól pihend ki magad a holnapi megpróbáltatások előtt.
Juhász Zoltán András 