A-válasz:
Nincs szerencséd a diavetítővel. Ahogy hazaértél lelkesen szeretted volna kipróbálni, és bedugtad az első konnektorba. Kíváncsi voltál milyen film maradt benne, talán harminc éve nézték utoljára valahol. Sajnos nem működik, sőt – jaj ne! Kesernyés, égett szagot érzel, füstölni kezd a konnektor, majd hirtelen sötétség, szikrák csapnak elő a gépből. Zárlatot idézett elő a szobában, emiatt pedig elment a teljes szálláshelyen az áram. Csak a szerencsén múlott, hogy nagyobb baj nem történt… A szállásfelújítás és az adminisztrációs gondok miatt három nap időt veszítesz. Nem jutsz tovább. Kezd újra az utazást a július 19-i bejegyzéstől.
B-válasz:
A barbit választottam, mivel útitársam gyűjtő. Jó vételnek bizonyult, mert sikerült az árussal, egy Varsóival is hosszasabban elbeszélgetnünk. Sok mindent megtudtunk a városról, amire még szükségünk lehet a jövőben. A széles utcáit katonai felvonulásokra tervezték. Ide majd kívánkozik egy hosszabb történeti lábjegyzet. De azt majd az íróasztal mellől hozzáfűzzük. A torony lába, ahol vásároltunk, a Sztálin-tér volt egykor. A Kultúra és Tudomány Palotája – gúnynevén Sztálin-tortája- a város egyik jelképe. Nagyon vitatott az épület. Sokan a diktatúra éveit, az elnyomás szimbólumát látják benne – mint egykor a budapestiek a Citadellában. A legtöbb szuvenírüzletben a turisták a monumentális torony miniatűr másolatát vásárolhatják meg. Az egykor Kelet-Európa legmagasabb tornya köré mára felhőkarcolókat építettek, hogy kitakarja a látványt. A tornyok építése most is zajlik.
Nagy sétára indulunk az óvárosban. Egy ódon kisváros tűnik a szemünk elé színpompás épületeivel, macskaköves utcáival. Azonban mindez a második háború után épült. Egykor Magyarországon is lehetett vásárolni ún. “téglajegyet”, ami a Varsó újjáépítését segítette. Amikor az ötvenes években Budán Rákosi le akarta rombolni a középkori házakat, akkor Varsóban visszaépültek. Ma pedig igazán különleges látványt és kalandot nyújt a régi-új város, ami önmagában egy monumentális műemlék: a háború szörnyűségeire és az újrakezdésre emlékeztet. Eszembe jut, hogy Varsó címerállata akár a főnixmadár is lehetne. Mindenesetre csodálatos a látvány. Az óvárosi barangolásunk a királyi palota előtt ér véget. Itt még Puskás is járt, akiről készült is egy fénykép, háttérben a palota romjaival. A háború után ugyanis közel harminc esztendőt kellett várni a királyi vár újjáépítési munkálatainak megkezdéséhez.
Az elnöki palota felé indulunk, ahol látjuk azt a helyszínt, ahol az 1956-os forradalom- és szabadságharc támogatására gyűjtöttek a lengyelek. Pénzt, véradás volt, tartósélelmet. A két nép összefonódó történelmére még számos emlékhely utal a városban.
De mielőtt ezeket megtekintenénk döntenünk kell, hogy a holnapi napon még meg tudjuk-e látogatni az óvárost és az eddig kimaradó műemlékeket, meg persze a Visztulát, vagy hajnalban induljunk útnak, még sötétben, és igyekezzünk vissza a Tátra hágóján át Magyarország felé.
A: persze, látogassuk meg az óvárost, a Visztula-partját, ha már Varsóban vagyunk ne maradjon ki semmi
B: menjünk lefeküdni, mert holnap hosszú út vár ránk és időben érjünk haza.
Juhász Zoltán András 