B: Kedves Barátom, mindig biztosra akarsz menni, és inkább a kényelmet helyezed előtérbe mint a látnivalókat. Aludni útközben, meg otthon is lehet. Varsóban sajnos ezen az éjszakán nem tudtál, hiszen éppen alattad egy nagy partyt tartottak, ezért ötpercenként felriadtál. Elindultál hajnalban, de a reggeli félálomban elnéztél egy útkereszteződést és rossz irányba fordultál. Ó, micsoda balszerencse! Másfél óra után egy rendőr állított meg gyorshajtás miatt, nagy összegű büntetést szabott ki rád, majd tájékoztatott, hogy vissza kellene fordulnod, mert ez az út Gdańsk városa felé vezet. Ahhoz, hogy kifizesd a büntetést vissza kell térned Krakkóba, mert otthagytad a nagyobb összegű tartalékod. Folytasd az utat a július 19-i bejegyzéstől.
A: Bátrak voltunk és még este nekivágtunk a város felderítésének, így nem maradt ki semmi fontos látnivaló, ami az itinerben szerepelt, csak egy kis alvás, de azt otthon pótolhatjuk. A Visztula melegebb volt mint a levegő, ezért gőzölgött a folyó, ami misztikussá varázsolta a part menti sétát. Varsó kanyargós utcáin át indultunk vissza a szálláshelyünkre. Úgy tartják, hogy gyorsan kell sokat aludni. Igyekeztünk mindent bepótolni, hogy reggel 4 órakor indulhassunk Magyarország felé. Most már rutinosan elkerültük a nagyobb útfelújításokat, így szinte akadály nélkül gurultunk Chiyżne határátkelőhöz, majd Szlovákián át tovább. Az elemózsiás csomagunkat alaposan megpakoltuk lengyel szilvás édességekkel, ami erőt adott a hosszú, ismét 12 órásra nyúlt úthoz. Már tudjuk azt is, hogy legközelebb, ha lengyelországba látogatunk a 3P csomagot kell elkészíteni: pogácsa, pálinka, pálpusztai, amit becserélhetünk lengyel 3S-re, süteményre, sajtra, sörre.
Szerencsésen hazaérkeztünk, így nem maradt más hátra, minthogy köszönetet mondjak mindenekelőtt útitársaimnak, akik kitartottak velem és együtt fedezhettük fel a „csodás” Lengyelországot, bízom abban, hogy úti jegyzeteim segítenek majd eligazodni a legközelebbi látogatásunkkor és még sok új helyet felfedezhetünk ebben a szép országban. Köszönöm titkáromnak, Zolinak, hogy hevenyészett jegyzeteim kanyargós betűit varázslatos írógépével képkockákra vetette. Most már a szerkesztés és kiegészítés van csak hátra, mert azért minden részletet még vele sem osztottam meg…
Juhász Zoltán András 