“(…) minden egyszerre megváltozott valamivé, mert minden kinyílt, minden emlék a jelenbe tódult, mert minden szerelmetes lett, minden belülre került, minden elérhetővé vált, minden, ami korábban és később rész szerint volt, az egész értelmét nyerte el. Magyar lett Budapest. Az ostromlott, elárvult, a szétlőtt főváros a magyarok városa volt, és fénylett akkor is, amikor 4-én hajnalban bedübörögtek az oroszok tankjai (…)” – Makovecz Imre: 1848, 1956. In: Irások. 1989-2009. k.n., 2016. 68-69.o.
Október 23-án délután a héregi kultúrházban emlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharcra. Az ünnepi műsorban közreműködött: Döbrentey Ildikó, Juhász Zoltán András, Miskovics Eta, Németh Béla, Nieszner Kata, Takács Piroska. A műsort összeállította: Juhász Zoltán András. A tanácsokért köszönet Levente Péternek.
Hatvanhét év távlatából olyan visszaemlékezésekből, naplókból idéztünk, amelyeket az ostromlott Budapest egykori lakói mondtak, vagy írtak le. Olyan kanadai magyarok történeteit elevenítettük fel, akik több mint hatvan esztendeje emigráltak, vagy elköltöztek Magyarországról, de ma is, onnan is emlékeznek. Az ünnep nem kíván mást, minthogy egy szűk órára hallgassuk meg egymást. Nekünk, az ünnep előkészítőinek nincs más feladatunk, minthogy láthatóvá, hallhatóvá tenni azok üzenetét, akik ott voltak, vagy akik életüket a kutatás, a tudomány által a témának szentelték.
A naplók, beszámolók mellett röviden idéztünk az Ötven év távlatából BRIDGING THE DIVIDE – KANADAI ÉS MAGYAR TÖRTÉNETEK AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL című kötet előszavából, valamint írók és költők versei hangzottak el.
Juhász Zoltán András 