Számadás_01: Nyugat-Magyarország

Ágfalva, Sopron, Agyagosszergény – Rongyos Gárda konferencia díjazottjainak kirándulása

A Lakitelek Népfőiskola Rongyos Gárda pályázatának győztesei jutalom tanulmányúton vettek részt Sopron és környékén, az 1921-es népszavazás és az azt megelőző nyugat-magyarországi harcok helyszínén.

Ágfalvára a Sopronba vezető vasúti mellékvonal átkelőjén, a síneken át kanyarodtunk be. Utazásunk hármas célja, hogy bejárjuk a 103 éve történt ágfalvai csata helyszíneit, majd megtekintsük a soproni népszavazás történetéről szóló múzeumi kiállítást és a fontosabb helyszíneket, végül pedig vendéglátónk a Közi Horváth József Népfőiskola életébe is betekintést kapjunk Agyagosszergényben.

Ágfalván a falu szélén áll a vasútállomás épülete, amelynek közelében 1921-ben az első lövések eldördültek. A helyi önkormányzat 2021-ben a csata 100. évfordulóján tanösvényt alakított ki. Hét történelmi tablón át követheti az érdeklődő a csata helyszíneit és eseményeit.

Mielőtt találkoztunk vezetőnkkel röviden megnéztük az állomást és környezetét. Mindkét temploma tetején kereszt, az egyik az itt élő nagyszámú evangélikus közösségé, (mint megtudtuk három falu közösen építette), a másik, az állomás melletti, a katolikusoké. A templom háta mögött 2016 óta emlékkő látható, ami történelmünk egyik tragédiájára, a kitelepítésekre, a németajkú ágfalvaiak 1946 áprilisi elhurcolására emlékeztet. Őket az állomásról két vasúti szerelvénnyel szállították el. Itt találkoztunk vezetőnkkel, Taschner Tamással, akitől megtudtuk, hogy a bányászati tevékenység miatt aránylag magasabb számú németajkú lakosság maradt a településen. A helyiek a közeli Brennbergbányára jártak be dolgozni. Vasút is vezetett az egykori szénbányához.

Tanulmányutunk első helyszíne az állomással szemben található vasúti átkelő, ahonnan Héjjas Iván emberei – felderítő járőrként – 1921 augusztus 28-án megközelítették a települést. A Trianoni békediktátumot követően, 1921. augusztus 21-én ugyanis az osztrák csendőrség közel 200 fős alakulata megkezdte a nekik ítélt területek megszállását. Egy héttel később Héjjas Iván Sopronban osztotta három csoportra az embereit és küldte őket Ágfalva-Lépesfalva és Kismarton irányába. Harminc embere Bánfalva-Ágfalva irányába menetelt. A körülbelül hatfős felderítő csapat vezetője Kecskeméti Zubornyák Mátyás volt, aki az ágfalvi vasútállomáson rálőtt az osztrákokra. Ez volt az első lövés, amit tűzharc követett a magyar felkelők és az osztrák csendőrök között. A golyók elől a felkelők kis csoportjának vezetője a vasútállomás melletti árokba ugrott fedezékbe, amikor Sopron felől meghozta a visszavonulási parancsot Baracsi László. A templom melletti árokban fekvő Zubornyákhoz sietett Baracsi, amikor egy osztrák csendőr rálőtt, Baracsi visszalőtt, de a következő osztrák lövés halálos volt. Ő volt a nyugatmagyarországi harcok első hősi halottja.

A kiránduláson egyik útitársunk levéltári kutatásának segítségével megismerhettük a Baracsi emlékmű pontos történetét. Az emlékhely ötlete a csata után négy évvel fogalmazódott meg, amikor 129 kecskeméti felutazott Sopronba Baracsi sírjának megkoszorúzására. Elhatározták, hogy az emlékművet ott állítsák fel, ahol a halálos lövés érte. Baracsi halálának 8. évfordulójára elkészült az emlékkő, amelyet végül 1929. szeptember 8-án avattak fel ünnepélyes keretek között.

Az emlékművel szemben egy tábla jelzi a két kilométerre fekvő schattendorfi határátkelőt. A településen tovább utazva a hegy felé, a temetőbe mentünk, ahol megkoszorúztuk Baracsi László sírját, amelyet három éve az Önkormányzat újított fel.

Innen a „Hausbergre”, azaz Ház hegyre vezetett az utunk, ahonnan az ágfalvai csata irányítása történt. Ma tábla emlékeztet a 103 évvel ezelőtti eseményekre, az 1921. évi úgynevezett második ágfalvai csatára. Az osztrák csendőrök elleni harcban soproni főiskolások, pesti műegyetemisták és szombathelyi vasutas felkelők vettek részt. A csatában a felkelők között három fő hősi halált halt. Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató és Pehm Ferenc önkéntes, pénzügyi tisztviselő, akiket a soproni Szent Mihály temetőben temettek el.

Az ágfalvai hegyről körbetekintve látható az osztrák határ. Ágfalva, mint egy kis sziget ékelődik be az osztrák falvak közé. Jobbra, a távolban, a hegyek között magasodik a soproni tűztorony. Ágfalván egy tábla jelzi, hogy innen még 2 km az osztrák határ. A terület a mezőgazdaságból él, hiszen Burgenland Ausztria éléskamrája. A vidék lakosságának közel 4/5-e ingázik nap mint nap Ausztriába.

Ágfalva dombjait magunk mögött hagyva indultunk tovább Sopron felé. A várban kiszállva elsőként a Hűségkutat néztük meg, ahol Thurner Mihály egykori polgármester bronz szobra látható. Kezében egy szavazócédulát tart „Magyarok maradtunk” felirattal. A Soproni Múzeum népszavazásról szóló termét is megnéztük, ami bemutatja a népszavazás kapcsán kifejtett osztrák és a magyar propagandát, valamint egy szavazóláda őriz még néhányat az 1921-es szavazócédulákból.

Innen tovább utaztunk a Szent Mihály temetőbe, ahol  megkoszorúztuk a mindössze 22 éves korában hősi halált halt erdőmérnök hallgató, Machatsek Gyula sírját.

Kirándulásunk végén pedig az agyagosszergényi Közi Horváth József Népfőiskolába látogattunk, ahol megismerhettük az intézmény sokoldalú, közösségépítő tevékenységét, valamint ezúton is szeretném megköszönni a kedves fogadtatást és a vendéglátást.

Egészen máshogy nézne ki Magyarország térképe, ha nem lett volna nyugat-magyarországi felkelés és az azt követően meginduló diplomáciai tárgyalások. Noha ma nagyon jelentős a térségben az ingázás, az ausztriai munkavállalás, éppen ezért fontos az a feladat, az a történelmet, kultúrát, hagyományt összefogó munka, amit itt részben a népfőiskola lát el. Köszönöm a szervezőknek, hogy átgondoltan megtervezték utazásunkat és elkalauzoltak bennünket a Hűség Városában és környékén!

Juhász Zoltán András