A fenti gondolatot Lezsák Sándor idézte fel a Rongyos Gárda története című kötet bemutatóján. Elmondta, hogy ezt a mondatot még 1979-ben kapta Illyé Gyulától a fiatal írók találkozóján.
A múlt nem létezik. Valami olyan dolog, ami csak a fejünkben, könyvekben él. Ahhoz, hogy létrejöjjön kell egy ember, aki elképzeli, és talán kell egy másik is, akinek az elképzeléseit elmondja. És hogy mennyire szükségünk van ezekre a múltbeli történetekre azt bizonyítja például Lengyelország története, amit bár felosztottak, hosszú évtizedekre eltűnt a világtérképéről, de a “semmiből”, kizárólag a múltjából újjá tudott születni. A múlt a közös kötelék a társadalmunk tagjai között.
Az írásban bemutatom, hogy mi is volt Rongyosújfalu. Mintatelep vagy délibábos vízió? Összeszedtem az általam fellelhető tanulmányokat, a témáról szóló levéltári forrásokat, tudományos- és ismeretterjesztő írásokat és ez alapján próbáltam meg egy képet alkotni a telepről és annak építőiről.
Ahogy a múlt, a jövő sem létezik. Amikor a jövőről gondolkodunk, vizionálunk, akkor is mi kell, hogy elképzeljünk lehetséges teveket, amiből vagy lesz valami, vagy nem. Rongyosújfaluból nem valósult meg semmi. De hogy mégis volt egy időpillanat, amikor több száz ember gondolkodott ezen, hogy egy ilyen mintatelep terve megszületett, na az, egy érdekes időpillanat. Ezt próbálja megragadni a tanulmányom.
A kötetbemutatón Kenyeres Tibor, az Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd az emlékművet Szűcs Tamás szobrász mutatta be. Az emlékmű jelenleg a református templom kertjében áll, hiszen felavatását nem javasolta a tudományos testület.
A szobrász elmondta, hogy a szobor körvonala két üzenetet hordoz. A felkiáltójel forma a trianon okozta fájdalomra utal, a földgolyóba szúrt eltört kard pedig a vesztett csata jelképe. Szemből a Lajtabánság címere látható, valamint azoknak a településeknek a nevei olvashatók, akiknek a fiai harcoltak a Nyugat-Dunántúlért, köztük Sopron, Izsák, Hetényenyháza, Kunszentmiklós stb. Szürke gránitglóbuszon kis kerek pajzs van három hullámmal. Ez a három elcsatolt vízfolyás, a Lapincs, a Lajta és a Vulka patak jelképe. A glóbusz másik oldalán azoknak a nevei olvashatók, akik harcfoltak a területekért. Két évszám keretezi a felsorolást. 1921, a nyugat-dunántúli felkelés évszáma, 1945 pedig az a dátum – emelte ki a szobrász – amikor Gulágra hurcolták azokat, akik a Felvidék- és Kárpátalja visszacsatolásáért harcoltak. Még egy kezdeményezésről szó esett a megemlékezésen, Nagy Árpád református lelkész elindította az Őrvidék várainak örökbefogadását is, hogy olyan településeket őrizzen így meg a közösség, amelyek már csak az emlékeinkben élnek, ezek közül Szűcs Tamás Árpádőr, Vulkapordán települések neveit emelte ki az ünnepségen.
Nyáry Gábor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (RETÖRKI) igazgatója mutatta be a kötetet. Kiemelte, hogy a szerzők között szerepelnek történelemhallgatók, jogászok, közigazgatás szakos hallgatók. A tanulmányok több szempontból közelítenek a témához, van, amelyik azt vizsgálja, hogy Lajtabánság mennyire volt életképes államszervezetileg, van olyan írás, ami kifejezetten a személyiségeket próbálja elemezni, így Prónayról, Héjjas Ivánról vagy Francia Kis Mihályról igyekszik portrét festeni. “Igazán unikális, hogy van egy olyan írás, ami egy soha meg nem valósult, de Kárpátaljára tervezett falu, Rongyosújfalu történetét dolgozza fel, hogy hogyan tervezték ezt meg és hogyan szerették volna létrehozni ezt a falvat azoknak a számára, akik 1939-ben érdemeket szereztek a Rongyos Gárdában.” Ezzel pedig a Rongyosújfaluról készuült írásomat ajánlotta Nyáry Gábor az olvasók figyelmébe.
Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola elnöke köszöntőjét egy Illyés Gyulától “kapott” mondattal kezdte, amelyet 1979-ben mondott neki az író a fiatal írók találkozóján: “A múlt nincs magától”. Elmondta, hogy kiskorában nagyapjától hallott először a Rongyos Gárdáról. Később, az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott félállásban. A kisnyomtatványtár rendezésekor a polcok tetején találkozott először azzal a zárt anyaggal, ami a soproni népszavazás röplapjait, szavazási céduláit tartalmazta. Ez akkoriban szigorúan titkos és elzártan őrzött anyag volt.
Kiemelte, hogy “a múlt nincs magától” egyben azt is jelenti, hogy olyan történelmi személyekre van szükség, akik megpróbálták “a lehetetlenben a lehetségest megvalósítani, elérni, vagy fegyverrel, vagy élő szóval, vagy szervező erővel.” Kiemelte Gávai Gaál Jenő szerepét Lőkösháza és környéke visszatérése kapcsán. A polihisztor ugyanis tárgyalásokkal ért el eredményt a határmegállapító nemzetközi bizottságnál. Így kerülhetett vissza – emelte ki Lezsák Sándor – 1922 aug. 28-án Lőkösháza, Geszt Elek, Ártánd és Biharkeresztes Magyarországhoz. Hasonlóan Somoskő és Somoskőújfalut is említhetnénk, ahol Krepuska Géza orvos, fülgyógyász, szőlész, borász ért el eredményt.
Juhász Zoltán András 