Iskolakezdés a menekülttáborban. A héregi iskolaalapító.

A hét héregi helyi értéke 2025. aug. 31.

Szeptember elsején becsöngetnek és megkezdődik az iskola. A gyerekek izgatottan várják az első tanórákat, az új osztálytársakat és a tanítókat/tanárokat. Volt és sajnos 2025-ben is sokan vannak, akiknek egészen más körülmények között zajlik az évkezdés. Ami fontos, hogy még a legnehezebb helyzetben, háborúban, menekülttáborokban is kell az iskolának működnie. A hazájukat elhagyni kényszerült családoknak az anyanyelvű oktatás megtartó közeget, a kultúra továbbélését jelentette, és jelenti ma is. Az egyik első magyar iskolát Passauban Csejtey Béla szervezte, aki korábban, 1936-ban Héregen volt tanító.

“Nem sokkal a háború befejeződése után, 1945 októberében a levert Németország amerikai zónájában, a mintegy 1500–1600-as létszámú passaui menekülttáborban gyűjtött össze magyar gyerekeket, fiatalokat Csejtey Béla és matematika-kémia szakos felesége -, hogy őket tanítsa, hogy folytassa velük a megszakadt otthoni tanulmányaikat. (Nekik négy iskoláskorú gyermekük volt). De talán még ennél is fontosabb célnak tekintették azt, hogy a háború utáni zűrzavaros menekült-világ körülményei között megmentsék a gyerekeket, fiatalokat az elzülléstől. Mert az az erős meggyőződés élt bennük, hogy “a dolgok rendeződése után” visszatérhetnek Magyarországra. Ebben az első időszakban alighanem így gondolkodott az akkori menekültek többsége. (…) Csejtey Béla 1946 tavaszán hivatalos engedélyt kapott a Bajorországi Amerikai Katonai Parancsnokságtól, hogy mint igazgató, magyar iskolát szervezzen. (…) 1947 januárjában az iskolát a Vatikáni Misszió védelme alá vette.”

Forrás: „…Az írás megmarad. A németországi magyar gimnáziumok története. 1945-1956” Szerkesztette, valamint az “alap- és összekötő szöveget” írta Koncz Lajos. Booksurge Publishing. 650 p., online: https://clevelandhungarianmuseum.org/uj-konyv-kaphato-a-magyar-muzeumban/

Borbándi Gyula a magyar emigráció krónikása szintén említi Csejteyt: “Függetlenül attól, hogy a kitelepített vagy kitelepedett magyaroknak az Európában maradás vagy a tengerentúlra való kivándorlás volt a céljuk, a legtöbben gyermekeiket meg akarták tartani magyarnak. A táborokban, ha hosszabb tartózkodásra volt kilátás, azonnal felvetődött az iskolai oktatás megszervezésének kérdése és a magyarok egymás után hozták létre iskoláikat. Például Passauban, a várostól hat kilométerre keletre, a Duna partján fekvő Waldwerke-táborban. A menekülttábor 12–15 fabarakkból állott, valamint katonai sátrakból, amelyekben eléggé zsúfoltan helyezték el a különböző közép-kelet-európai menekülteket, köztük nagy számban magyarokat. A barakkok egyikében már 1945 őszén elkezdte a magyar gyerekek tanítását Csejtey Béla ferences tanár. Az iskola hivatalosan 1946-tól működött. Később oda került Kálózdi Nándor lelkész is. 1948-ig Csejtey volt az iskola igazgatója, utóda Ambrus Szaniszló katolikus lelkész lett, aki így emlékezett vissza az iskolára:

“Egyetlen barakk volt a kápolna és az iskola. Vasárnap benne tartották a katolikus és református istentiszteletet, hétköznap pedig a 8 osztályos gimnázium tanterme volt. Egy osztály: egy asztal. Az osztályasztalokat a tetőről dróton lefüggő karton választotta el egymástól. Egyszerre magyarázott nyolc tanár, egyszerre feleltek 8 tantárgyból a gyerekek. Ezért, ha az idő megengedte, Pajor tanár úr lefoglalta a barakk előtti teret a fekete tábla és a matematika óra számára. A többiek is igyekeztek az erdő szélére az osztályukkal. Az elemi iskolának jobb volt a helyzete, mert külön barakk-szobát kapott. A fiúk fél-, a lányok negyedbarakkban kaptak elhelyezést.”

Forrás: Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945-1985. Elektronikus kiadás 2006. (letöltés: 2025.08.29.: https://mek.oszk.hu/03400/03472/html/)

A Csejtey-hagyaték kutatására egyébként Amerikában Clevelandban és Héregen az emlékházban is lehetőség van. Köszönet az iratok gondos őrzőinek, hiszen azok a 20. századról tudósítanak, a németországi első magyar középiskola alapítóiról, az amerikai cserkészet meghonosítóiról.