499 éve történt

Már régóta gyűjtögetem az anyagokat a pusztamaróti csatáról, de nehéz írni róla, mert sok személyes emlék jut eszembe a helyszínről. Ezért ez az összefoglaló kicsit más lesz mint az eddigiek.

A csatáról keveset hallani, de számos igényes és olvasmányos összefoglaló készült az eseményekről. Újabban egészen sok videó és blogbejegyzés. Sajnos kevés a szaktudományos munka. Elsősorban a régészeti leletek bemutatása hiányzik, szinte teljesen. (Az ismeretterjesztő összefoglalók közül különösen ajánlom Szádeczky-Kardoss Géza írását – lásd a cikk végén). Ezúttal azonban nem a 499 éve történt csata, vagy annak forrásai, hanem a megemlékezésekről (tudományosan szólva a héregiek “emlékezethelyhez kötődő gyakorlatairól”) lesz szó az írásban.  

Van egy csatahely, egészen közel 2-3 km sétára Héregtől, ahol egyes leírások szerint nagyobb emberáldozatot követelő véres ütközet zajlott, mint Mohácsnál. 499 éve, szeptember 13-15 között itt vívott elkeseredett tusát a környező magyar falvakból menekült lakosság és kisnemesség a rájuk támadó oszmán csapatokkal. A magyarok szekérvárból védték az állásaikat. A legenda szerint itt harcolt a tabajdi kisnemes, Dobozi Mihály is, akinek a történetét Kisfaludy és Jókai is megírta, Székely Bertalan és Madarász Viktor pedig megfestette.

Amikor először még óvodásként túráztunk Pusztamarótra Tóthné Imeli Márta, Márti néni szervezésében, szinte megszédített a történelem közelsége (és a hosszú túra). De maga az odajutás is sok érdekességet tartogatott. Történeteket meséltek a régi érseki birtokról, aztán az államosítás után az itt működő gyümölcstermesztő gazdaságról, az almatárolóról, aminek a romjait láttuk csak (mára már ez is eltűnt). A kirándulás után Padányi Lajos nyergesújfalui helytörténész tartott érdekes előadást.

Persze a legizgalmasabb az előadás után a rókavadászat, később (iskolásként) a számháború volt. Utána nagyon jól esett a gulyáságyúban vagy bográcsban főtt babgulyás, amit Tóth Mihály (Misi bácsi) vagy Várhegyi György (Gyuri bácsi) főzött. És a legjobb volt hazamenni Molnár Kálmánnal (Kami bácsi) a tűzoltóautóval a rázós, zötykölődős erdei úton.

Nagy élmény volt mindig a kirándulásokra, azt hiszem ez is nagyban hozzájárult, hogy végül a történész hivatást választottam. Nagyon örülök annak, hogy az emléktúrák hagyománya ma is folytatódik Némethné Éva és Csík Katalin szervezésében. Nagy köszönet illeti mindazokat, akik odaadó munkával szervezik a gyermekek nagy örömére évről-évre a kirándulást, külön köszönet Próli Ferencnek, aki hosszú éveken át túravezetője a kirándulásoknak és akitől minden túra alatt sokat tanulhattam az erdei munkákról, a természet tiszteletéről.

Bízom abban, hogy az 500 éves évforduló kapcsán lesznek szakmai szimpóziumok, amelyeken foglalkozunk majd a régészeti, történelmi tényekkel, de szóba kerülhetnek az emlékezethelyhez kötődő élő gyakorlatok is.

A képen Padányi Lajos helytörténész tart előadást. A héregi Falu TV pedig közvetített az eseményekről, a kamera mögött Tóbiás Lajos. Fotó: Nyergesújfalu Város Önkormányzata (Facebook).

Érdekességek:

  • Pusztamaróton 2002-2003-ban állították fel az emlékművet, ami Kovács György szobrászművész alkotása
  • A maróti csata emlékezete Dobozi Mihály legendáján keresztül került be a szellemi vérkeringésbe, elsősorban a nagy romantikus íróink Kisfaludy és Jókai, valamint festőink, Székely Bertalan és Madarász Viktor révén. A csata helyszínét sokáig Pilismarótra tették, azonban a történeti kutatás, a források aprólékos elemzése kimutatta, hogy a csata helyszíne Pusztamaróton volt.  

Szakirodalom (válogatás):

Hrenkó Pál: A Pilismaróti Dobozy-legenda nyomában. Dunakanyar. A Dunakanyar Intéző Bizottság tájékoztatója. 1978. 1. 74-90.

Rákász Mihály szerk.: Regélő. Tatabánya környéki mondák, történetek a Vértesből és a Gerecséből. Kiadja a Regélők csoport. 2010. 22-28.

Kádár Tamás: „Kis Mohács” a Gerecse szívében: a maróti csata (1526). Honismeret. 45. (2017) 1. 47-52.

Sörös Pongrácz: cím nélkül. Az aradi „véres” országgyűlés és Dobozi halála helyének megállapítására vonatkozó szakvélemények. Századok 46. (1912) 782-783.

Szádeczky-Kardoss Géza: Marót, avagy a második Mohács. https://www.turistamagazin.hu/hir/marot-avagy-a-masodik-mohacs

Kisida András: Pusztamarót. https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/toertenelmi-emlekhely/pusztamarot/49607061/

Hozzászólás