Gradus-mester feljegyzései 22. | “mikor indultam én Dél-Afrika felé”

2025.11.6.

Igaz, a Cseh Tamás – Bereményi – Másik János dalhoz képest, az úticélon kívül semmi nem stimmel. Nem nyáron, hanem késő ősszel, nem hajóval, hanem repülővel utaztam. A dalt azért érdemes meghallgatni.

Úton Dél-Afrika felé. Az ÖBB Railjet vonatán utaztam Bécsig, ahonnan este 19:00-kor indult a repülő. Éppen Jókai szülővárosa, Komárom mellett siklik a vonat, még Európa egyik fővonalán. A túlsó parton a komáromi Dunai kikötők, hátul a komáromi templom.
Isztambul. “A világ találkozási pontja”. Monumentális repterének egy kis részét sikerült lefotózni átszállás közben, az utastársakkal.

Európa fölött gyorsan átsiklott a repülőgép. Alig győztem követni a kijelzőn, hogy éppen melyik ország felett járunk. Amikor a Vörös-tenger fölé értünk, azonban minden lelassult. Közelítve az egyenlítőhöz, végtelenre nyúltak a távolságog. A kijelző szerint 12 000 méter magasságban közel 900 km/h-s sebességgel haladt a repülő. Itt ért el a „tengeri betegség” is. De azért jólesett, bár nem aludtam az éjjel, hogy reggel a repülőn, 12 000 méter magasan is megérkezett a frissen főzött török kávé illata.

Sikeres landolás a nemzetközi Oliver Tambo repülőtéren, Johannesburgban. A nevét Oliver Tamboról, az 1990-es évek vezető politikai erejét képviselő ANC párt alapítójáról kapta. Itt már úton Pretoria felé. Szemben a hatalmas épületkomplexum az UNISA, (University of South Africa). A világ egyik legnagyobb egyeteme.

←
→

Hozzászólás