A múzeum kiállítása négy nagy egységből áll. A földszinten a madarakkal és az előember igen közeli, mindössze 25 km-re lévő lelőhelyével lehet megismerkedni. Az első emeleten a geológiai múzeumrész kapott helyet, az emeleten pedig az élet kialakulását mutatja be a kiállítás a kezdetektől, egészen a homo sapiens megjelenéséig. Szaladjunk végig a kiállításon, és nézzünk szembe az Australopithecussal!
A földszinten a madarakkal lehet megimserkedni, amelyeket a búr háborúban harcoló Claude Gibney Finch-Davies nem csak rendszerezett, hanem művészien le is rajzolt. A rendszertan alapján felépített kiállításban a sok preparátum között különösen ismerősek voltak a gyöngytyúkok és a fecskék, utóbbiak most is éppen itt köröznek a fejem felett, amikor a pretoriai kertben írom ezeket a sorokat.
A kiállítás második része a Geológiai Múzeum. A felépítése ennek is jól követhető, az ásványokat azonban nem csak típusuk és fajtájuk szerint mutatja be, hanem kitér a pontos meghatározásukra, a keletkezésük történetére és életünkben betöltött szerepükre is. A kiállítás számomra legérdekesebb része az aranyról és gyémántokról szóló tárlat volt. Különösen azért, hiszen a teljes város: Pretoria és Johannesburg is ezekre az “ásványokra épült”, pontosabban ezeknek a kibányászására létesítettek itt még a 19. század közepén hatalmas bányákat.
Az óriásfosszíliák és ásványok között haladva helyet kapott egy tárló, ami az ásványok mindennapi életünkben betöltött szerepét mutatja be. Fogkrémek, cipőkrémek, kábelek, kozmetikai szerek… hiszen szinte minden az ásványokból készül.
Íme itt egy körülbelül 100 millió éves, a valóságban hatalmas méretű ammonitesz fosszília.
A kiállítás harmadik része, ami igazán Afrika különlegességeiről szól. Itt találták meg az ember legközelebbi őseit. Megdöbbentő élmény volt “testközelből” látni a tankönyvekből ismert koponyákat. Ez az Australopithecus robostus itt Dél-Afrikában egy közeli lelőhelyen bukkant fel. Az ember általi tűzhasználat nyomaira is itt bukkantak 1,5 millió évvel ezelőttről. Itt találták meg a legkorábbi emberi csontvázat 3,67 millió évvel ezelőttről a Sterkfontein Caves-ben.
Az Észak-Afrikából származó leletek is kiállításra kerültek. A kiállítás leírja az egyes koponyák közötti különbségeket is.
A kiállítás még sok más érdekességet is rejtett. A halak és hüllők csoportjának egy szépen megmaradt darabja ez az Ichthyosaurus fej. A mezozoikumban, 225 – 80 millió évvel ezelőtt éltek. A múzeumban kiállított fajok Németországból érkeztek Dél-Afrikába. Nem ők vándoroltak ide – itt nem ismert ez a faj – hanem már később kutatók, repülőn vagy hajón szállították át a kiállítás részére. A delfinhez hasonlítható ősi állatnak négy uszonya volt, a farokuszonya a delfinével ellentétben pedig hosszanti volt. Megkövesedett koponyája megdöbbentő látványt nyújt.
Juhász Zoltán András 