Kedves Olvasóim! Nézzünk szét egy kicsit az afrikai konyhában. Azzal kezdeném, hogy az édes pirospaprikán kívül mindent lehet kapni a szupermarketben, vagy az utcasarkokon üldögélő árusoknál. Az itteni konyha viszont egészen mást hoz ki mindebből.
A húspultokban a legkülönbözőbb marhahúsokat lehet megtalálni. A legtöbb csontos. Ebből készítik a beef stew-t, azaz a marhapörköltet, és a marhasültet. Lássuk először a “pörköltet”.


A második tál marhapörkölt mellé pedig a Dél-Afrikában legjellegzetesebb köret, a mieliepap, azaz kukoricakása került. Ez olyan népszerű, hogy a boltokban a rizs mellett 5-10 kg-os zsákokban lehet vásárolni hozzá az alapanyagot. Remekül passzol a marhapörkölthöz. Ahogy a képen is látható jár még hozzá egy kis saláta, ami kellemes savanyúságként kíséri a csonttal főzött marhahúst. A köretben van uborka, sárgarépa, káposzta és nagyon fontos: zöld friss erőspaprika, amit az egyetem balkonládáiban termesztenek és frissen szüretelik tálalás előtt. Mindez 72 randba, azaz 1400 magyar forintba kerül.
A következő fogás, amivel foglalkozunk talán a legnépszerűbb errefelé. De a bemutatása előtt el kell mondani valamit a fogyasztási és az elkészítési kultúrájáról. Ez nem más mint a braii. Talán a grillezéshez tudnám hasonlítani. Itt is tűzön sütött ételekről van szó, amelyek elkészítésénél kiemelten fontos a közös beszélgetés. Dél-afrikai társam elárulta, hogy ő még kicsit elő is főzi a sütés előtt a húst, így lesz igazán kellemes, természetesen itt is a fő alapanyag a marha. Következő főszereplőnk tehát a marhasteak, ahogy az egyetemi menza kínálja.

Köretként édes burgonyát és céklasalátát szolgáltak fel. Utóbbinak a különlegessége, hogy az állaga kicsit krémes, talán zselatinos, ami igazán különlegessé teszi a savanyúságot. Remekül passzol a steakhez, aminek a közepén egy jókora csont van, aminek köszönhetően igazán ízletesre sült. Erőteljes a fűszerezése, ami talán a képen is látszik, a bors és a fokhagyma dominál. Remek összhangban. A menzai ára a kólával együtt 95 rand, azaz 1850 Ft.
Újabb különlegesség a körömpörkölt. Összetétele, állaga és ízvilága is hasonlít a miénkhez. Erősen fokhagymás, remek fűszerezésű pikáns ízvilág. Azonban két nagy különbség van. Az első a szín, ugyanis – érthető okból – nem használnak hozzá édes pirospaprikát. A másik, hogy nem igazán törődnek a szőrzet eltávolításával, ami elsőre furcsának tűnhet. Igazi remek, amit édes káposztasalátával és egy különleges körettel tálaltak. Ígérem, kinyomozom a nevét és az összetételét utólag. Ára a vízzel 62 rand, azaz 1200 forint.


És a végére hagytam talán a legkülönlegesebb fogást, bár nincs messze a steaktől, hiszen ez is szabad tűzön sült. A kobei és a snoek a legjobb halak a sütésre, de a képen látható crappie is nagyon ízletes. Jól átsült, omlós fehér húsú hal, remek ínyenc fűszerezéssel. A köretek nevét elfelejtettem, mert annyira lenyűgözött a hal, de csicseriborsó, és sárgarépa mindenképp volt az alapanyagok között. Miután eltávolítottam a hal gerincét és az abból kiálló erős szálkákat, kisebb szálkák nélkül, lehet belőle falatozni. Köretként még a knédlihez hasonló dombolo, azaz a dél-afrikai párolt kenyér járt. Igazán hasonló a knédlihez. Az UNISA egyetemének nemzetközi irodája fogadott ezzel a különlegességgel.

Ebéd után pedig az egyetem kertjén keresztül juthatunk el a könyvtár épületéhez.




Nos, azok az olvasóim, akiket az első rész igazán untatott, most végre valódi, szellemi táplálékot kaphatnak. Nehéz szívvel, de be kellett mutatnom a gasztronómiát, mielőtt a könyvtárba lépnénk. Mindez azt a célt szolgálta, hogy azok viszont, akik eddig kitartottak, azoknak valóban megjöjjön az étvágya a szellemi táplálék iránt. De kérem, vigyázat! A sorrend nem helyes. Ugyanis a fenti ételek elfogyasztása nagymértékben visszaveti a szellemi erőfeszítéseket. Ezért én is csak a szabad napjaimon merészkedtem a megkóstolásukra.
Valóban alig győzök válogatni az érdekesnél érdekesebb tanulmányok között. Persze ahogy a marhasteak, ez is megülheti az ember gyomrát. A mértékletesség és a változatosság itt is fontos. Így a szakirodalom olvasását követően ínyencségek után kutattam a gyűjteményben.

Egyből két igazi ínyencséget is találtam a könyvtárban. Az egyikre véletlenül találtam rá a következő módon: a számomra fontos szakirodalom, a parasztság történetéről szóló kötet (The seed is mine című) tőszomszédságában a polcon megtaláltam Illyés Gyula: Puszták népe című munkáját, angol nyelven (People of the puszta). Igazán jól esett, így 12 000 km távolságból a számomra legkedvesebb magyar író munkáját a kezembe fogni. Gyorsan be is építettem az előadásom vázlatába. Utána egyébként a francia, lengyel, német parasztságról szóló szakirodalom sorakozott a polcon.
A másik ínyencség pedig ez a munka volt. Természetesen eredeti, 1798-as kiadásban.
