Ittartózkodásom alatt tartják a G20-ak találkozóját a Dél-Afrikai Köztársaságban, Johannesburgban. A világ vezető gazdasági hatalmainak az elnökei, miniszterelnökei érkeznek a városba. Arról szólnak a vezető hírek, hogy Donald Trump nem vesz részt a találkozón, az USA-t mindössze formalitásként, a helyi ügyvivő képviseli majd. A hírek legalább is eddig erről szóltak. A diplomáciában azonban a helyzet percről percre változik…
Trump azzal indokolja távolmaradását, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban a fehér farmerek (azaz gazdák) erőszaknak és pogromoknak vannak kitéve. Több helyről értesülhetünk arról, hogy bár történnek ilyen esetek, ez nem a fehér gazdálkodók, hanem általában a farmerek ellen irányul (bőrszíntől függetlenül), nem bosszútól hajtott pogrom, hanem bűnözés, amelynek célja a farmerek vagyonának a megszerzése, állatok tolvajlása.
Ezen kívül megjelent hír arról is, hogy a napirend ellen is kifogást emelt Trump, ugyanis a megtárgyalandó pontok között kiemelt helyen szerepel a klímaváltozás elleni küzdelem.
A G20 csúcstalálkozó ellen nem csak az amerikai elnök, hanem a helyi ellenzéki pártok is kifogást emeltek. A nemrégiben alakult baloldali MK párt azt emelte ki, hogy amíg a G20 csúcs hírei a globális fejlődés és a közös jólét kérdéseit tárgyalják, addig valójában Afrika a munkanélküliségtől, a rendkívül rossz közműszolgáltatásoktól, gyakori áramkimaradásoktól, vízhiánytól, és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségektől szenved.
Valóban óriási szakadék tátong a kiemelten fejlett városi negyedek és a tőszomszédságukban elterülő konténertelepek között. Az egyébként modern kerékpárúttal felszerelt, térkövezett négysávos út egyik felén gyönyörű turistalátványosság (a Freedom Parkhoz vezető út), másik felén konténerházak, “pléhcsárdák”, kerítésre teregetett ruhák, füst, zsúfoltság. A kerékpárúton önfeledten játszó gyermekek.
Tegnap este egy előadáson vettem részt az UNISA egyetemén, ahol a világ egyik vezető közgazdásza Jeffrey Sachs elemezte a helyzetet, különösen pedig az egyetemek szerepét. Az előadó történelmi párhuzamok fényében mutatta be korunk kihívásait, és mérlegelte a lehetséges válaszlehetőségeket. Kiemelte, hogy Afrika a világ leggyorsabban tanuló kontinense. Az olyan egyetemek révén mint az UNISA, ahol a távoktatás révén lehetőséget biztosítanak a munkavállalásra az egyetem mellett, eredményesen küzdhetünk az olyan problémák ellen, mint például a nagyon magas tanárhiány egyes régiókban.
A legtöbb kérdés összetettebb, mint ahogy azt a politikai kommunikáció láttatja. Fontos lenne, hogy pontosan lássuk a problémákat, nem kinagyítva egyik vagy másik elemét, ez persze annyi időt vesz igénybe, amennyire a való életben aligha van idő. Erdei Ferenc szavai jutnak eszembe, aki azt mondta – lejegyzői szerint a maga szegedi (makói) tájszólásával -, hogy a “szociológia szömérmetlen tudomány”. A tudósoknak feladata, hogy bemutassák a kérdések komplexitását, a politikusoké, hogy a rendelkezésükre álló rövidebb–hosszabb időben cselekedjenek. A tárgyalás a békéről, a fejlődés lehetőségeiről, a helyzet összetettségéről hozzásegíthet a tisztánlátáshoz.
Juhász Zoltán András 