Jeges Ernő munkásságát méltatlanul elfelejtettük. Ő illusztrálta Ady Halottak élén című verseskötetének címoldalát, vagy – a 100 éve kiadott, Kosztolányi által szerkesztett – Vérző Magyarország: Magyar írók Magyarország területéért című kötetet. De az ő plakátja kiáltotta a világnak először 1918-ban „NEM! NEM! SOHA!”. Elismert képzőművész, tanár, a szentendrei művésztelep egyik alapítója. Kevesen tudják, de megyénk, Bakonysárkány temploma valami egészen különleges és monumentális alkotást rejt…
A templom freskóit Jeges Ernő készítette 1953-ban.Érdekes és sokatmondó a dátum. 1953. július 1. szerepel az aláírás mellett. Amikor a rákosista diktatúra első éveinek szörnyűségeit követően megszületik a remény, hogy Nagy Imre vezetésével új kormány alakulhat…A képeken a magyar középkort, a Szent királyok nemzetségének alakjait festette meg. A falakon láthatjuk a katedrálist építő Szent Istvánt, Szent Imre herceget, a tordai hasadékot átugró lovagkirály, Szent László alakját, vagy Szent Erzsébetet, Szent Margitot. A falubeliek szerint a mellékszereplők között a gyülekezet egykori tagjaira is ráismerhetünk.
A templom boltívén pedig az „Isten, hazánkért térdelünk” kezdetű szentek himnuszának négy versszakát olvashatjuk. Jeges Ernő freskóit láthatjuk még Pannonhalmán (Bencés Gimnázium díszterme), Miskolcon, Budapesten és Bakonysárkányon. 1953 után hamar meg kellett tapasztalnia Magyarországnak, hogy a Nagy Imre nevével fémjelzett júliusi fordulat csak illúzió…
Jeges Ernő az 1956-os “forradalom robbanását” még megérte, de nem sokkal később, a szovjet bevonulást követően, november 12-én meghalt. Munkái azonban vörös felkiáltójelként lebegnek előttünk: lehet a legsötétebb korokban, a hatalom árnyékában hittel, a művészet legmagasabb szintjét képviselni és embereknek erőt, biztatást adni.
Juhász Zoltán András 