Egy torz kép él bennünk a középkor társadalmáról, mintha mindenhol lovagi jelmezbe öltözött főurak szaladgáltak volna lovon, vagy éppen gyalog-galopp (a film egyébként remek paródiája a bennünk élő sztereotípiáknak). A játékbolt is tele lovagokkal, főurakkal, nemesekkel, harcosokkal. De sehol egy igazi jobbágy, egy sarlót fogó asszony, egy sört kortyolgató ifjú paraszt. Pedig az lenne a valós arány, ha 100 jobbágyra jutna egy nemes.
A történelem királyok, arisztokraták, főurak története. Holott, a társadalom nagy részét a jobbágyok, parasztok tették ki. Az őseink közül a legtöbbet közöttük találjuk, mégis, a legkevesebbet róluk tudunk.
Hogy miért van ez így, az több okra vezethető vissza. A történetírás sokáig az eseménytörténet, a politikatörténet leírásában határozta meg magát. Gondoljunk a krónikásokra, a kolostori évkönyvekre, amelyek a világ történéseinek nagy eseményeit rögzítették. Másrészt az írott források a királyok, esetleg kolostorok, az arisztokrácia és a nemesség történetéről szólnak. A nép nagy része nem tudott írni, így a hétköznapi élet ügyes-bajos dolgairól nem maradtak fönt feljegyzések.
Persze az utóbbi évszázadban a professzionális történelemtudomány művelőiben már tudatosan fogalmazódott meg az igény, hogy a teljes társadalmat feltérképezzék, megismerjék a hétköznapi emberek világát. A tananyagban sokáig mégsem történt elmozdulás a felé, hogy a parasztság életmódjának, kultúrájának a tanítására nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Mára ez azért változóban van, és hangsúlyos szerepet kap a paraszti kultúra is. Szerintem lehetne még többet beszélni arról, hogy milyen tapasztalati tudása volt egy középkori jobbágynak, hogy nézett ki az eke amivel szántott, amivel a mindennapi kenyeret megtermelte. Ha játékgyáram lesz, biztosan figyelni fogok arra, hogy a terepasztalon ne csak a világ nagy csatái kardokkal és lándzsákkal, hanem a mindennapok kis csatái, sarlókkal és ekékkel is eljátszhatóak legyenek.
Juhász Zoltán András 