Diákjaim jegyzeteiből

Az idei tanév záró portfóliójának egyik feladata volt, hogy a diákok írjanak úti jegyzetet egy, a tanult korszakhoz kapcsolódó műemlék megtekintéséről. Plusz pontot kap, aki a megyéből származó római- vagy középkori emlékhelyre látogat el. A legjobb jegyzetekből, írásokból válogattam.

A balácai római kori villa eredeti padlómozaikja teljes egészében restaurálva a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában tekinthető meg.

Kövér Balázs összeállítása és fényképes beszámolója.

VILLA ROMANA BALÁCA

Római kori villagazdaság

A földbirtokközpont legnagyobb kiterjedését a Kr. u. 2−3. században érte el, közel kilenchektáros központját szabálytalan trapéz alakban kőfallal határolták. A villagazdaság legkorábbi kőépítkezésére a központi lakóház délkeleti sarka alatti kőfalak utalnak. A mozaikpadlókkal és falfestményekkel díszített központi épületéhez egy nyitott folyosóval kapcsolódott a fürdő, amit később lakóházzá alakítottak át.

A földbirtok középpontjában állt a bérlő villája, hozzá csatlakozott a falakkal körülvett kert, a körítőfalon belül még további különböző funkciójú épületek álltak. Az építkezés I. század végi, II. század eleji megkezdése után a II-III. században alakították ki a központi, szabályos téglalap alakú épületrészt, amelyet különbözőképpen tagoltak, és más, kisebb egységekkel bővítettek. A részben fűthető, terrazo-padlós burkolatú folyosó három oldalról vette körül az épületet.

Az első ásatási szakaszban, 1906–1926 között sok jelentős épületmaradvány előkerült, valamint a színek alapján megkülönböztetett sárga-lila, vörös, vörös-fekete illetve a válaszfalról származó fehér alapú falfestmények és különlegesen szép mozaikok. A gránátalmafa, fácánok, mediterrán növények és állatok ábrázolása mellett e munkák azt is sugallják, milyen fejlett volt a környéken a szőlőművelés a rómaiak korában.

A római villákról

A villa gazdasági és lakóépület- vagy épületegyüttes-típus volt az ókori Római Birodalomban. Lehetett városoktól független majorság (villa rustica) vagy városi mintára épült vidéki ház (villa urbana). Megismerésüket Vitruvius és Ifjabb Plinius munkái is segítették. A villa rustica valószínűleg a parasztházból (capanna) fejlődött ki, a gazdasági udvar körül lakószárnnyal, istállóval, malommal, sütödével, présházzal, raktárakkal. A nagyobb villák alaprajza kezdetben a lakóházéval volt rokon átriummal, peristyliummal, kerttel. A császárkor villának nevezett épületegyüttesei (Tivoli, Salona) a római palotaépítészet szép példái. Bár a késő római erődített villatípusok hatással voltak a középkor világi építészetére, a villaépítészet a Római Birodalom bukását követően hosszú időre feledésbe merült, és csak a reneszánsz korban jött ismét divatba.

Magyarországon;

Az ókori Pannonia provinciában a Balaton partján, Aquincumban és környékükön a rómaiak szintén építettek villákat, melyek közül már számosat feltártak. Az egyik legjelentősebb a Szentendrén feltárt 5200 négyzetméter alapterületű villa rustica.

Fala;

A birtokok körülkerítésére általában fából, kőből falakat emeltek, ám ezek elsősorban nem védelmi célokat szolgáltak: sokkal inkább kerítésként épültek, hogy jelezzék a majorság határát, elválasszák a szántóföldeket, a legelőket a lakó- és gazdasági részektől, együtt tartsák az udvart és az ott őrzött terményeket, eszközöket és különösen az állatokat.

Mindezen funkciókat további falakkal határolták, elválasztva azokat egymástól: az udvar egy részét a lakóháztól egy újabb belső udvar különíthette el, bizonyára a gyümölcsös, veteményes vagy virágos kert megvédése és felosztása végett, és a ház lakóinak nyugalmát és elszigeteltségét biztosítandó. E lehatárolt területen túl feküdt maga a birtok (fundus, latifundium). Néhány villagazdaságban előkerült a körítőfalak egy része is (pl. Baláca, Bruckneudorf esetében is).