Kategória: Egyéb kategória
-
Hányszor tévedtünk? – A héregi értéktár
Gondoljunk csak bele hányszor tévedtünk, amikor valamire azt mondtuk, hogy értéktelen kacat. Mennyiszer megbántuk, hogy kidobtunk olyan „lim-lomot”, aminek ma nagy értéke lenne. Régi leveleket, képeslapokat, ruhákat, bútorokat. Sőt Galilei munkásságára egy korszak mondta, hogy értéktelen, Van Goghot semmire sem tartották. Ismerik a viccet? Tanulságos:Bemegy az újgazdag az antikváriushoz, nézegeti a könyveket. Egyszercsak így szól:–…
-
Gradus-mester feljegyzései 13. rész. A világ nagy csatái és a hétköznapok kis csatái
Egy torz kép él bennünk a középkor társadalmáról, mintha mindenhol lovagi jelmezbe öltözött főurak szaladgáltak volna lovon, vagy éppen gyalog-galopp (a film egyébként remek paródiája a bennünk élő sztereotípiáknak). A játékbolt is tele lovagokkal, főurakkal, nemesekkel, harcosokkal. De sehol egy igazi jobbágy, egy sarlót fogó asszony, egy sört kortyolgató ifjú paraszt. Pedig az lenne a…
-
Gradus mester feljegyzései 12. rész –Hit a hatalom árnyékában: 1953.
Jeges Ernő munkásságát méltatlanul elfelejtettük. Ő illusztrálta Ady Halottak élén című verseskötetének címoldalát, vagy – a 100 éve kiadott, Kosztolányi által szerkesztett – Vérző Magyarország: Magyar írók Magyarország területéért című kötetet. De az ő plakátja kiáltotta a világnak először 1918-ban „NEM! NEM! SOHA!”. Elismert képzőművész, tanár, a szentendrei művésztelep egyik alapítója. Kevesen tudják, de megyénk,…
-
Augusztus 20.
Augusztus 20-a margójára. Beöthy volgai lovasa a „A magyar irodalom kis tükré”-nek első lapjairól lép elénk. Az irodalomtörténész, esszéista a magyar típust valamikor a millenniumi ünnepek idején, a 19. század végén írta le így. Mára a nemzetkarakterológiák érvényüket vesztették, bár valahol Beöthy magyarságképe, lovas szimbóluma végleg belénk ivódott. Gondoljunk csak a Fehérlófiára, Ady eltévedt lovasára,…
-
Gradus mester feljegyzései – 11. rész AKA A „Megyénk körül megyünk körül” projekt margójára
*Jellegtelenekké válnak a falvaink.* Egyre jobban hasonlítanak egymásra, a mérnökök által elképzelt “ideálisra”, mígnem egyszer csak azt vesszük észre, hogy saját falunknak hozzánk már semmi köze nincs. A fitness-park és a játszótér mindenhol ugyan olyan, ahogy a Kádár-kockák is. De azért a helybeliek a közösségi emlékezet révén olyan tudás őrei, amely igazán különlegessé és egyedivé…
-
Gradus mester feljegyzései – 10. rész Tikkadt szöcskenyájak és drótszamár
A hétvégén elmentem kerékpározni, és mintha visszakaptam volna valamit Magyarországból: a határ újra megtelt élettel. Olyan perspektívából nézhettem a falvakra, ahogy korábban soha: a szántóföldek felől. Éreztem a patak mentén a hűsítő szellőt és a napsütötte sarkok bódító melegét. Ismerősök jöttek szembe kerékpárral. Megálltunk a szomszéd faluban egy frissítőre, köszöntünk a padon ülő helyieknek. Hát…
-
Gradus mester feljegyzései – 9. rész
Az új „Szomszédok”, legalább is, ami a népszerűségét illeti, biztosan a „Mi kis falunk”. Sokan szeretjük az eltalált karaktereket, a hiteles alakításokat. Egy sorozat, ami áthidalja a generációs szakadékot is… Milyen érdekes, hogy a filmbeli Pajkaszegnek nincs temploma. Pontosabban a kultúrházat használja a helyi katolikus gyülekezet. Pedig a legtöbb falu és közösség történetét a templomok…
-
Gradus mester feljegyzései – 8. rész: Medvehagyma-turizmus
Ma a közparkokból szeméttelep, az erdőkből – egyelőre – még csak közpark lett: játszótér, ahol szabadon lehet kiabálni, rohangálni, biciklizni, motorozni, futni, eddzeni és „szüretelni” a tavasz első termését: a medvehagymát. Engem még arra tanítottak, hogy először ismerjem meg a helyet, ahova kirándulni indulok, hallgassak, és figyeljem az erdő hangjait: az ott élő madarakat, az…
-
József Attila útjai
https://www.youtube.com/watch?v=ubEHwLi8EJA József Attilával nagyon sokat találkoztunk akkoriban, mert ő is Zuglóban lakott, a Korong utca 6.-ban. Sokat sétáltunk, még éjjel is, és néztük a Zuglón átmenő vasutat. Őneki maradt gyerekkorából egy különös szeretete, csodálata az éjszaka, a sötét tájon keresztül zúgó vonat iránt. Ebben is egyeztünk – meséli Fejtő Ferenc.Sokszor sétálok én is erre. Nem…
