Egy autó poros szélvédőjén keresztül vakítóan tűz be a késő őszi nap az utasokra. Nem a legjobb pillanat a fényképezésre, mégis készült egy fotó. A fekete-fehér fényképen kivehetők a háttérben a romos épületek és T–34-es harckocsik sziluettjei. Látszik, hogy a felvételt valaki titokban, a kamerát az ölében tartva készítette. Megdöbbentő új perspektívákat tár fel 1956 történetéhez a forradalom 70. évfordulóján, október 23-án Bernben bemutatott projekt.
A Stiftung zur Förderung der ungarischen Geschichte, Kultur und Sprache és az Osteuropa-Studien Bern-Fribourg közös szervezésében tartott megemlékezésen Julia Richers, a Berni Egyetem történészprofesszora és hallgatói mutatták be a fényképek feltárásával foglalkozó kutatásukat. Az est vendége volt Christine Egerszegi-Obrist, a svájci Nemzeti Tanács korábbi elnöke is, aki férje, Egerszegi Lajos 1956-os tapasztalatairól és életútjáról beszélt.
A Berni Egyetem hallgatói alapos kutatást végeztek a fényképek után a levéltárakban, valamint svájci fotóriporterek és magánszemélyek hagyatékaiban. A Bildarchive – eine visuelle Geschichte zu Ungarn ’56 und der Schweiz (Képarchívumok – Magyarország 1956-os történetének és Svájccal való kapcsolatának vizuális története) című szeminárium keretében felkutatták és digitalizálták a fényképeket. Feltárták a készítés körülményeit, a készítőket és a képeken szereplő személyeket is próbálták beazonosítani.
A fényképek gondolatokat ébresztenek, és különböző témákra irányítják a figyelmet: a fegyveres harcok és a pusztítás képei mellett megjelenik az élelmiszerhiány, a menekülés, a nők és a gyermekek, valamint a civil segítők szerepe. A svájci befogadás történetét a humanitárius segítségnyújtás (véradások szervezése), az egyetemi önszerveződés (tüntetések Zürichben a forradalom mellett) és az emigráltak sorsa, az újrakezdés nehézségei felől is megközelítették.
Az utóbbi témával Christine Egerszegi-Obrist férjének történetén keresztül is megismerkedhettek a résztvevők. Rádiótechnikai szakemberként Egerszegi Lajos az infrastruktúrán dolgozó mérnök volt, aki először Berlinbe menekült, majd Svájcban kezdte újra az életét.
A szakmai képesítések elismertetése, a külföldi állampolgárként kötött házasság és a hontalanság tapasztalata összekapcsolódott a menekültek társadalmi beilleszkedésének kérdésével. A résztvevők az este során megismerhették a történettudományi kutatások irányait, valamint a feldolgozás és az emlékezés módszereit. A forradalom valóban népfelkelésnek nevezhető abban az értelemben, hogy mögötte a társadalmi csoportok széles köre állt. Fontos, hogy elfogadjuk és megértsük ezt a különleges történelmi pillanatot.
Még számos forrás és személyes emlék rejlik külföldi archívumokban és magánlevéltárakban. Ezek – akárcsak az autó szélvédője mögül fényképező személy felvétele – 1956 eseményeinek újabb perspektíváit fedhetik fel.
Az évfordulóhoz kapcsolódóan a Zürichi Egyetemen is megemlékeztek az eseményekről. Az alapítvány és a tanszék vendége Dalos György író és történész volt, aki személyes emlékeiről beszélt, majd Ulrich Schmidt a St. Gallen-i Egyetem professzora kérdezte 1956 történelmi emlékezetéről.
Az alapítvány célja, hogy elősegítse a magyar kultúra, történelem és nyelv kutatását és közvetítését a svájci egyetemeken, különösen Bázelben, Bernben és Zürichben. Az alapítvány emellett kiemelten törekszik a svájci és magyar felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok ápolására és erősítésére. Tevékenységéhez tartozik egyetemi kurzusok és nyelvoktatás szervezése, valamint vendégelőadók meghívása.
A beszámolót Juhász Zoltán András, a Stiftung zur Förderung der ungarischen Geschichte, Kultur und Sprache ösztöndíjasa készítette.
A Stiftung ösztöndíjasaként jelenleg a két világháború közötti svájci és magyar agrárgazdasági kapcsolatokat kutatom. Kutatásom középpontjában az áll, hogy milyen Svájc-kép jelenik meg a 20. század elején a magyar politikusok megnyilatkozásaiban, és ezeket milyen tapasztalatokra alapozzák.
A vizsgálat során a dualizmus korából a Horthy-korba vezető, viharos átmeneti időszakot három személy példáján keresztül szerettem volna bemutatni: Szeberényi Lajos Zsigmond békéscsabai evangélikus lelkész dualizmus kori, Jászi Oszkár első világháború alatti és Rubinek Gyula Horthy-korszakbeli Svájc-képén keresztül. Kutatásaim eredményeit tanulmány formájában szeretném a közeljövőben publikálni.
